Mikó Zsolt - Harmadik zajharmat...
Hogyan tehetném, hogy szívem furcsa terhét
Kedvét szegve szónak, érdes harangnak, hol
Hol nyál garatra száll, ahogyan nevem mondod,
mint akarhatnám ezt néked én, szép szavú bolondod?!
Miként szerethetném újra, vétkes akaratod méhét,
a csók tétova, kusza, fáradó emlékét?
Mert már nincs itt, súlyát oly sokáig húzza,
a távolság közelít és érkezik búcsúzva!